A DUNASZEKCSŐI GÖRÖGKELETI SZERB TEMPLOMKOMPLEXUM

A ma is látható templom 1759-ben épült, míg a 27 m magas harangtorony 1795-ben emeltetett. A templombelső kiképzése követi a pravoszláv hagyományt (oltár szentképfallal, férfi -, női templom, nincs hangszer stb.) A templom búcsúja Csodatévő Műrai Szt. Miklós ereklyéinek átvitele/kimenekítése máj. 22. (máj. 9.) - mely esemény a XI. század végén történt. A Szent relikviái azóta a dél-olaszországi Bariban őriztetnek. Szekcsőn megőrződött Čarnojević pátriárka 1706-ból való oltárkendője; valamint tizenegynéhány Kijevben nyomtatott, XVIII. századi, orosz-szláv nyelvű liturgikus könyv is. A jelenlegi neoklasszicista ikonosztázion 1908-ban festetett a pécsi Kálmán Edvárd által.A templom egy komplexum közepén található, melyhez a volt parókia, s a volt hitfelekezeti iskola épületei tartoznak.

Valamint Maksim Gavrilović, az utolsó Pécs-Mohács-Szekcső-Sziget[vár] szerb püspökének sírja; ki mezővárosunkban hunyt el 1732-ben, s kit az egykori boronatemplomban temettek el. A templomkertben a hagyományos hársfák és kőkereszt mellett még III. Arsenije pátriárka – az 1690. évi Nagy szerb bevándorlás vezetője – mellszobra is látható.

A pátriárka székhelye öt éven keresztül (1697-1702) e Duna-parti baranyai településen volt. Čarnojević az Úr 1700. esztendejében egyházi-nemzeti kongresszust tartott Szekcsőn – melyen további tíz főpap is részt vett; valamint a montenegrói Danilo Petrović-Njegoš, kit püspökké szenteltek. A pátriárka Szekcsőn kolostort szeretett volna alapítani, illetve gimnáziumot és nyomdát nyitni. Azonban az uralkodó, I. Habsburg Lipót császár másként döntött.

A Karlócai Metropólia (a szerbség Monarchia-kori egyházszervezete) 1900. évi statisztikájában Dunaszekcsőn még 129 szerb ház[tartás] szerepelt. A XXI. század elejére számuk 2 szerb családra/házra apadt. A Rácmála (jelentése: szerb városrész) elnevezés mutatja, hogy egykor itt több száz szerb élt.A megcsappanás oka az optálásban (állampolgárság-váltás) keresendő. A dunaszekcsőiek - akárcsak a baranyai és tolnai szerbség többsége - a Nagy Háború után átköltözött a Szerb-Horván-Szlovén Királyságba/Jugoszláviába. Szekcső egyik dombján (Püspökdomb) haldoklik a szerb temető. A megmaradt több mint hetven síremléken az alábbi családnevek olvashatók: Aparac, Banović, Bebić, Boljarić, Božučanin, Bugarić, Ćićić, Davidović, Desančić, Dimić, Đenić, Đukić, Jevremović, Jovanović, Kovačević, Kurtešan, Latinčić, Marić, Mijatović, Pandurović, Paranosić, Plavšić, Popović, Radivojević, Rašić, Ratković, Ristić, Subota, Šmrčak, Toponarski, Tupenarac, Uglješić, Uvalić, Vuletić ... (Kik egykor földművesek, iparosok, gazdaasszonyok, gyerekek vagy fiatalon elhunytak voltak.)

A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Levéltára Szentendrén őrzi a szekcsői egyházközség templomi-iskolai anyagát (1779-1944). E fond 85 könyvet és 6 doboznyi levéltári anyagot (!) tartalmaz. A szekcsői szerb templom teljes felújításra szorul. (A munkálatok megkezdődtek.) Az egykori optánsok leszármazottjai - néhány éve már – részt vesznek a templom búcsúján.