A MAGYARORSZÁGI SZERBEK

Magyarország területén évszázadok óta együtt élnek a magyarok és a szerbek. A 14-17. században a török elől menekülve a szerb nép új hazára lelt a történelmi Magyarországon. Zsigmond király és Mátyás seregében és szolgálatában sok szerb sajkás és naszádos illetve katona védte az ország határát. Az 1690. évi „Nagy letelepedés” idején Magyarországra települt szerb felkelőket, akik a Balkánt is felszabadító Szent Szövetséget támogatva harcoltak a törökök ellen, a szerb pátriárka, Arsenije III Csarnojevics vezette és Leopold császártól Magyarországra telepített szerb nép egyházi és kulturális autonómiát kapott.

A ma is Magyarországon élő szerbség az 1690. évi migráció 9.-10. generációját képezi és 40 helyi nemzetiségi önkormányzatban tevékenykedik. A legjelentősebb és legaktívabb szerb közösségek két régióban, Buda környékén és a Tisza- Maros folyok mentén találhatók. Hazánk területén két szerb kolostor is létezik Ráckevén és Grábócon. Az 1920-as évektől a repatriálást követően több határ menti településen a szerbek létezésének néma tanúi az ortodox templomok.

А magyarokhoz hasonlóan évszázadokon keresztül a szerbek fő foglalkozása is a földművelés, állattenyésztés, szőlőtermelés volt. A keresztény vallás és a falusi életforma mindkét népnél hasonló népszokásokat alakított ki. A jeles napokhoz kötődő néphagyományok átörökítésében csak az a különbség, hogy julianus és a gregoriánus naptár között 13 nap eltérés /késés van.

A falusi építészetben is nagy a hasonlóság. A második világháborúig épült pannon típusú szerb paraszt házak homlokzatát koszorú díszíti, melyet Szt. János születésének napján (július 7-én) fonják a szerb háziasszonyok. Ilyen koszorú található a szerb köztéri kereszteken illetve a Rózsák terei Szerb Iskola falán is. A paraszti ház „tiszta szobájának” (a mai szerb család lakásának) Kelet felé néző falát a család védőszentjének ikonja (táblaképe) s rajta a megszentelt fűzfaág és a pünkösdi koszorú díszíti. E szobában tartják az ünnepi szertartásokon használt mécsest, füstölőt, bazsalikomcsokrot, az elhunyt családtagok nevét tartalmazó füzetet és az 1690. évi letelepedést ábrázoló festményt is.

PD-US, https://sr.wikipedia.org/w/index.php?curid=313861