RIMNIČKI SRBLJAK – A DUNASZEKCSŐI PÉLDÁNY

A könyv, mely alább bemutatásra kerül a dunaszekcsői szerb ortodox templomban (is) megtalálható. 1761-ben nyomtatták Rimnikben, innen a címe: Rimnički Srbljak. Rimnik (ma: Rimnicu Vilcea, [kiejtés: rimniku vilcsá], Románia), város Olténiában. Srbljak-típusúnak nevezzük azokat a liturgikus könyveket, melyek a szerb nemzeti szentek istentiszteleteit tartalmazzák. A bizánci Mineon-ok (hónapos szertartás könyvek) túlnyomó részt a görög szentek liturgiáit tartalmazták. Az orosz Minej-ekben pedig csak elvétve akadt egy-egy szerb szent, pl. Szt. Száva.

E könyvet Sinesije Živanović, aradi-nagyváradi-jenői szerb ortodox püspök (1749-1768) szerkesztette, s nyomtattatta a rimniki püspöki nyomdában. A Habsburg Birodalom területén élő szerbek a kora újkorban Oroszországból - a nagy pravoszláv cárságból – szerezték be a könyveket. Féltek ugyanis a unitustól (görögkatolikus hitre térítés), illetve a katolizációtól – mely indentitásvesztéssel fenyegetett. Valamint, Mária Terézia – uralkodásának második felében – betiltotta a külföldi könyvek behozatalát.

A Rimnički Srbljak cirill betűs és orosz-szláv nyelven íródott. A Bevezetőben értesülünk a szerkesztő-megrendelő kilétéről, s az aktuális karlóczai metropolitáról, mint védnökről. Azonban, a habsburg-lotharingiai uralkodó(nő) név szerint nem említtetik. Értesülünk továbbá a nyomtatás helyéről és idejéről. A dátumozás kettős: A könyv a Világ teremtésétől a 7269. esztendőben, az Úr megtestesülésétől számítva pedig az 1761. évben nyomtattatott. A számok - a középkori bizánci kódexek mintájára - betűkkel jelöltettek. E liturgikus könyv is a Szent Háromság pravoszláv meghatározásával kezdődik. S egy szintén tipikusnak számító mondattal zárul: Befejeztetett, s dicsőség Istennek.

A könyvet egy ismeretlen mester rézkarcai díszítik. A rézkarcok alapjául szolgáló rajzokat - a kor ismert szerb barokk ikonfestője -, Stefan Tenecki készítette. Tenecki, az aradi szerb püspökség udvari művészének számított. A barokk stílus a világi uralkodók és az egyházfők ruházatán, valamint a háttér részletgazdagságán figyelhető meg. (A szerzetesek és a szerzetesnő természetesen egyszerű kolostori ruhában ábrázoltatott.)

A Bevezető után a Tartalomjegyzék következik, mely felsorolja a 12 (férfi) + 1 (női) szent istentiszteletét. A sorrend az egyházi évet (szeptembertől - augusztusig) követi. Íme:

PREPODOBNI SIMON (Stefan Prvovenčani, Nemanjić – szept. 24.)[1]

Az elsőnek koronázott király, élete végén szerzetes lett. (Megjegyzés: A szerb történetírás hanyagolja a Nemanjić-kor előtti időket, pl. a Vlastimirović-dinasztiát.)

STEFAN ŠTILJANOVIĆ (Siklós és Valkó parancsnoka, „deszpothész[2]“ – okt. 4.)

Baranyában és Szlavóniában harcolt a törökök ellen. A 17. században avatták szentté.

STEFAN BRANKOVIĆ SLEPI (deszpothész – okt. 9.)

Brankovics György oszmánok által megvakított fia. Felesége Angelina, fiai: Đorđe és Jovan.

Letaszíttatott a trónról, s száműzetésben halt meg.

ARSENIJE SREMAC (érsek – okt. 28.)

Szt. Száva által kinevezett érsek, ki a Szerémségből[3] származott. Az érsekség székhelyét átteszi

Peć-be.

MILUTIN NEMANJIĆ (király – okt. 30.)

Hódításaival megkétszerezte Szerbia területe, uralkodása négy évtizede alatt 40 kolostort, templomot építtetett, vagy újíttatott fel.

STEFAN DEČANSKI (Nemanjić, király – nov. 11.)

Apa (Milutin) megvakíttatta, de egy csoda folytán visszanyerte látását. Velbužd (csata) győztese. A trónviszály során fia (Dušan, király majd cár) megölette. A Dečanski melléknevet gyönyörű monostoráról kapta.

UROŠ NEJAKI (Nemanjić, cár – dec. 2.)

Vele kihalt a Nemanjić-ház. A Gyengekezű melléknevet kapta. A megerősödött tartományurak

darabokra szagatták Dušan cár birodalmát. A hagyomány szerint egyikük megölte Őt.

JOVAN BRANKOVIĆ (deszpothész – dec. 10.)

Stefan és Angelina kisebbik fia, ki a törökök elleni harcban vesztette életét.

SVETI SAVA (Rastko Nemanjić, az első szerb érsek – jan. 14.)

Szt. Száva munkásságának köszöntető az önálló Szerb Pravoszláv Egyház (2019-ben 800 éves).

Szt. Száva a szerb iskolák védőszentje. Ereklyéit a törökök elégették.

MAKSIM BRANKOVIĆ (Đorđe Branković, érsek – jan. 18.)

Stefan és Angelina idősebb fia, kilemondott a világi hatalomról, szerzetesnek állt, szerb és

román érsek lett. Anyjával együtt a szerémségi Krušedol kolostor alapítója.

PREPODOBNI SIMEON / SIMEON MIROTOČIVI (Stefan Nemanja, nagyzsupán – febr. 13.)

A Nemanjić-dinasztia alapítója, ki Bizánc ellenében kiharcolta Szerbia függetlenségét. Fiai:

Stefan Prvovenčani és Sv. Sava. Élete végén lemond a világi hatalomról, s szerzetes lesz.

A Kenettel teljes melléknevet kapta.

LAZAR HREBELJANOVIĆ (fejedelem – jún. 15.)

1389. Koszovói csata vértanúja. A hagyomány szerint a mulandó világi hatalom helyett a

mennyei királyságot választotta.

PREPODOBNA ANGELINA (Branković, despotica – júl. 30.)

A megvakított Stefan Branković felesége. Albán keresztény nemesi családból származott. Fiai:

Đorđe/Maksim deszpothész, majd érsek és Jovan deszpothész. Szerzetesnő lesz, Angelina anya

néven ismert. Maksimmal együtt alapítja Krušedol kolostort.

A könyv koncepciójáról: A felsorolt szentek a Nemanjić és a Branković dinasztiákból valók. (Két érdekes kivétellel.) Az előbbiek a fénykort, az állami önállóságot, míg az utóbbiak a hanyatlást, az oszmán uralom alá kerülést jelképezik. A Nemanjićok középkori szerb állama (1168-1371) regionális hatalom volt. A Branković-ok korában (1427-1502) a Szerb Despotátus területe egyre csak csökkent, majd meg is szünt (1459). Következett a számüzetés, valamint a nép egy részének elvándorlása. Pl. a Száva és a Duna folyók közé (Szerémség), majd az ettől északabbra lévő területekre is. (Ami a több évszázados szerb migrációknak - seobe – csak egyik irányát képezi.)

Lazar fejedelem – kit rokoni kapcsolatok fűztek mindkét dinasztiához -, korszakos Koszovói csatája (1389) után még csak vazallusi a szerbek viszonya az oszmánok felé. Arsenije Sremac / Szerémi Arzén érsek képezi az egyházi összekötő kapcsot az Óhaza (Koszovó, Moravai Szerbia) és a történelmi Magyarország Délvidéke között. Az utolsó Branković-ok ugyanis 1509-ben Fruška-Gora-n Krušedol-ban kolostort alapítanak, mely köré még 16 monostor épült. Így e terület a Szerb Szent Hegy elnevezést kapta.

A felsorolt 13 szerb szent közül 7-ük ereklyéi őriztettek – hosszabb-rövidebb ideig - e kolostoregyüttes falai között. Azonban a szerémségi Branković-ok ereklyéit a törökök egy újabb Habsburg-Oszmán háború idején (1716-1718) 1716-ban elégették. (Napjainkig csak ereklyetöredékek őrződtek meg.)

Stefan Štiljanović montenegrói származású volt, ki életében hősiesen harcolt a török ellen, valamint sokat jótékonykodott az egyszerű néppel. Természetes halállal halt meg. 1543-ban a Baranya megyei Siklós város melletti Đuntir / Göntér-dombon lett eltemetve. (Hat évvel az utolsó szerb tituláris deszpothész eleste után.) Azonban ereklyéi hamarosan az egyik fruška-gora-i szerb kolostorba vitetnek. Štiljanović-ot a 17. század első harmadában avatta szentté Pajsije, peć-i / ipeki szerb pátriárka. Deszpothész címet adományozva Néki, ki ezzel – lelki síkon ugyan – a korszak végső szerb uralkodója lett. (Szerb felkelések és oszmán megtorlások különben bőven akadtak a török rabság évszázadaiban.)

A könyvet lapozgatva látszik, hogy a Rimnički Srbljak dunaszekcsői példényát sokat forgatták. Hiányzik belőle három illusztáció: Sinesije Živanović, Stefan Dečanski és Simeon Mirotočivi portréi. Viszont, olvasható benne három korabeli bejegyzés: 1860-ból, 1899-ből és 1935-ből – mik a könyv elején, valamint a végén találhatók.

A 19. század végi bejegyzés egy mezőgazdasági szerencsétlenségről tudósít. (Megjegyzés: Dunaszekcső akkor még mezőváros volt, míg településünk mára már csak falu.) „1899. július 16/28. nagy tűz [volt] a mezőn. Leégett 4 szérű. 32 szerb család 10.000 [búza]keresztje. A kár 30.000 Ft. / Nagy szél volt, egy cséplőgép kigyulladt. Két gép leégett.“

Összegzés: Kislányként a liturgia után ámulva néztem a kántorpadban található régi egyházi könyveket – pontosabban csak a bőrkötésüket. „Ne nyúlt hozzá, ez templomi! – hallom a figyelmeztetést.“ Évtizedeken keresztül a szekcsői Gorjanac családnál volt a kulcs, vagyis a templomgondnokság tiszte. Engem ez a szép és nehéz feladat pár éve talált meg. Ekkor mertem csak áttanulmányozni e könyveket. A Rimnički Srbljak a(z egyik) kedvencem. A szerb történelmet ugyanis egy nagyon érdekes megközelítésben taglalja. A Srbljak fontossága abban rejlett, hogy az egyházi év ugyanazon napján, évről-évre, az istentiszteleteken (večernje, jutrenje, liturgija) – távol Szerbiától – az egykori Magyarországra betelepült szerbek utódai hallottak e dicső ősökről. S ennek identitást megőrző szerepe volt.

C. V.

[1] Zárójelben: alapvető információk; dátum: régi egyházi naptár szerint.

[2] A bizánci császár által adományozott magas uralkodói titulus. Elsőként Stefan Lazarević / Lázárevics István kapta meg. A magyar történelemben ’despota’ címként ismert.

[3] A Szerémség eredetileg Mačva / Macsó területét jelentette, a Kolubara folyó mentével egyetemben.