RÉGI LITURGIKUS ÉS TEMPLOMI FÉMTÁRGYAK A DUNASZEKCSŐI SZERB TEMPLOMBÓL

Liturgikusnak neveztetik egy tárgy, ha funkciójából adódóan „aktívan részt vesz” az istentiszteleten, pl. áldozókehely. Templominak hívjunk azokat a tárgyakat, melyek ugyan a templomban található, de szerepükből adódóan nem kapcsolódnak szorosan az istentisztelethez, pl. gyertyaoltó olló. Esetünkben e tárgyak fémből készültek.

Тöbb évig tartó munkálatok után 2018. nyarán külsőleg megújult a dunaszekcsői szerb ortodox templom. Előbb jött a nagytakarítás, majd következhetett az újraszentelés. Egy kisebb kék színű szekrényben használaton kívüli fémtárgyak találtattak. Közülük fél tucat kerül bemutatásra. E tárgyak a 18. és a 19. századból valók - akárcsak Templomunk berendezésének túlnyomó többsége.

Forróvizes edényke (1. kép) A kehelybe a pap a vörösbor mellé forró vizet is kever, mely a liturgia során Krisztus vérévé lesz.

Áldozókehely (2. kép)

Rajta görög nyelvű felirat olvasható:

IC

XP

HI

KA

[kiejtés: iszusz hrisztosz niká, fordítás: Jézus Krisztus győzedelmeskedik / a győztes]

Kanálka (3. kép) A pravoszlávoknál / görögkeletieknél / ortodoxoknál kétszín alatti áldozás van. Az előírásosan felkészült hívő, a pap által, az áldozókehelyből, egy kanálnyi boros kenyérszeletkét kap. Az áldozás vagy eucharisztia a hét szentség legmagasztosabb tevékenysége.

Gyertyaoltó ollócska (4. kép) Gyertya nélkül nincs liturgikus tevékenység. A gyertya lángja a keresztény tan világosságát jelképezi. A pravoszlávoknál a gyertya méhviaszból készül, mert a méhek a világ legtisztább teremtményei.

Iskolai adományok tálkája (5. kép) A templomi adományok tálcája nagyobb, míg az iskolák részére gyűjtendő pénzadományoké kisebb méretű (volt). A tálcákat a szent liturgia vége felé vitték / viszik körbe a jelenlévők között, hogy ki-ki belátása szerint adakozzék.

Vótum fémtárgy (6. kép) Itt a népi vallásosságra, avagy egy krisztianizált pogány hagyományra kaphatunk példát. Szívvel, szerelemmel, szeretettel kapcsolatos fogadalmi ajándékról van szó, melyet valószínűleg egy lány / asszony ajándékozott a templomnak.

Az 1730-as évek második felében leégett fél Szekcső. A település központjában álló pravoszláv és római-katolikus templom is. Valószínűleg sikerült kimenekíteni a régi szerb templomból pár értéket, talán a bemutatott tárgyak némelyikét is.

Amikor 1949. decemberében Dunaszekcsőn is megtörtént az egyházi javak államosítása, a szerb egyházközség tulajdonában csak a templom és a templomkert pár négyzetmétere maradt. A hitfelekezeti iskola épülete, a paplak, a papi és az iskolai kertek a Tanács – idővel Polgármesteri Hivatal - tulajdonába került. Így több tárgyi és írásos emlék - de a takarításhoz szükséges eszközök is -, be lettek zsúfolva az Isten Házába.

E hét fémtárgy csak morzsányi abból az anyagból, mely egy szép kiállítás részét képezhetné - a két említett épület egyikében.

C. V.