BARANYAI SZERBEK A „SPOMENAK 1902” C. FOLYÓIRATBAN

Nálunk csak két évfolyamnyi „Spomenak” őrződött meg. A Dunaszekcsői Görögkeleti Szerb Egyházközség egykori könyvtárának maradványai Templomunk énekespadjának polcain tároltatnak. Az államosítás után (1949. dec.) csak a templom épülete és pár négyzetméternyi templomkert maradt, a temetőt nem számítva, Egyházközségünk tulajdonában.

A „Spomenak” (1893-1914) szerb nyelvű, cirill betűs folyóirat volt, mely a 6 - 15 éves tanulók számára íródott. A kiadvány így definiálta magát: tanulságos és szórakoztató újság. Pancsova (egykor: Ausztria-Magyarország, ma: Szerbia, Pančevo) városában szerkesztették és nyomtatták, havonta egyszer jelent meg. A „Spomenak” tulajdonosa és főszerkesztője Ivan Martinović (1863-1926) volt; ki pályafutását tanítóként kezdte, majd a pancsovai polgári iskola igazgatója, illetve lapszerkesztő lett.

Az újság impresszumában többek között ez is olvasható: „Jovanović Testvérek Nyomdájában Pancsován.” Kamenko és Pavle Jovanović több évtizeden keresztül munkálkodott a művelődés és a emberbaráti szeretet mezején, valamint egyikük aktívan részt a dualizmus kori szerbek politikai életében is. A Nagy Háború elején sorsunk tragikusra fordult. A szerb nyelvű sajtót birodalomszerte betiltották, a tekintélyes szerbeket pedig letartóztatták. A pancsovai fivéreket az aradi táborba internálják, hol a halál is utolérte őket.

„Spomenak” az alábbi rovatokat tartalmazta: Versek; Elbeszélések; Prózai írások - magyar, német, orosz és angol nyelvű szövegek fordításai; Kulturális hírek - az Osztrák-Magyar Monarchiából, a balkáni szerb államokból; Egyebek - érdekességek és a nagyvilágból; Új könyvek és Lapok – rövid ismertetés; Rejtvények – a megoldások és a nyertesek névsora a következő számban közöltetett; Válaszok és Üzenetek – betekintést nyújt a szerkesztőség munkájába, pl. akadtak problémás előfizetők is.

„Spomenak” logója egy a címlap fejlécén található rajz volt: Az C-betűben [sz-nek ejtendő] Szt. Száva, a szerbek legtiszteltebb szentje ábrázoltatik. A rajz jobb és bal oldalán falusi és városi gyerekek láthatók. Míg középütt kólót járó fiúk – a viseletük alapján egy-egy szerb tájegység ifjúságát jelképezik. A rajz előterében egy nyitott könyv látható, melyben négy fogalom / a cél olvasható: „Szeretet. Egység. Munka. Haladás.” A logót „Steva Nikšić-Lala, 1897.” ismert nísi [Niš, város Szerbiában] középiskolai tanár és képzőművész készítette. Sajnos a lapban található többi rajz, illetve fénykép forrása (fekete-fehér kiadványról van szó) nincs feltüntetve, [vagy számomra olvashatatlan a szignó].

Az 1902. esztendőben a „Spomenak” hasábjain két cikk is megjelent a baranyai szerbekről. A kiránduláson. (94-96. old.): A cikket Jovan M. Udicki, korábbi siklósi néptanító írta. A tanító úr egy délután kirándulni vitte tanítványait a városhoz közeli Đuntir / Göntérre - a baranyai szerbek zarándokhelyére. Szép tavaszi nap volt. A márványkeresztnél röviden megemlékeztek Stefan Štiljanović[1]-ról, majd a gyerekek játszhattak. Az egyik fiú, a tanító úr kifejezett tiltása ellenére, gyümölcsöt „lopott“ a vadon termő meggyfáról. A cikk második része e pedagógia probléma orvoslásáról szól. Számunkra azonban érdekesebb a Göntér szép leírása: „Amikor az ember felkapaszkodik a dombra nem győz gyönyörködni a tájban – a környező hegyekben, a zöld erdőségekben és a halkan csobogó vizekben. Nem könnyű elszakadni a hely nyújtotta természeti szépségektől. Gyakran kijártam ide. Csókkal illettem a keresztet, mely őrzi a szerb múlt dicsőségét. Minden évben, augusztus 2-án, a szerbek nagy tömegben összegyűlnek, hogy megemlékezzenek a napról, mikor a szent deszpothész [ereklyéi] átvitetettek a Fruška-Gora-n [hegység a Szerémségben, tizenegynéhány pravoszláv szerb kolostorral] lévő Šišatovac-ba.“

Nikanor Grujić sírja – Srb Milutin, püspök és költő. (172. old.): Isaija Mitrović, Goveđe Polje [szlavóniai település] tanítójának megemlékezése a negyedszázaddal korábban elhunyt pakráci szerb főpapról A rajzon egy szép síremléket látunk: „Nikanor Grujić / pakráci püspök / szül. 1810. megh. 1887. / Örök emlékezet.” – felirattal. A tanító úr (12 szótagos sorok, páros rímű, 6 strófás) verssel tiszteleg a püspök-költő emléke előtt. Nikanor püspök a Baranya (vár)megyei Lippó település (falu) szülötte. Írt világi verseket, tartott fontos egyházi szónoklatokat. Az utókor nagyra értékeli Önéletírás c. művet, melyben plasztikusan ábrázolja kora viszonyait.

Összegzés: A „Neven”, „Golub”, „Spomenak” cím alatt megjelenő szerbnyelvű gyermekfolyóiratok számítottak a Monarchia korában, a 19-20. század fordulóján a legjobbaknak. Az 1902. évi „Spomenak” hasábjain olvashatunk írásokat a baranyai szerbektől is, illetve cikkeket a baranyai szerbekről – a korabeli és a mai ’célirányos könyvmolyok’ nagy örömére.

Vukovics Cvéta

[1] Stefan Štiljanović despota / deszpothész, a baranyai szerbség védőszentje. - A Balkánról jött a középkori Magyar Királyságba. Harcolt az oszmán-törökök ellen. Halála után a Siklós melleti Göntér dombon temették el. Sírjánál csodák történtek; életében is nagyon emberséges volt. Az 1540-es években ereklyéit átszállították a szerémségi Šišatovac kolostorba. (Relikviáit napjainkban Belgrádban, a Székesegyházban őrztetnek.)

Pajsije, ipeki szerb pátriárka a 17. század első harmadában avatta szentté. Megjegyzés: Történeti és egyházi életrajza nem fedik egymást. Pl. Štiljanović életében nem viselte a deszpothész (bizánci eredetű uralkodói cím) titulust. (Az utolsó szerb tituláris deszpotész a törökök elleni harcban, 1537-ben esett el.) A szerb főpap Štiljanović alakjában, a hozzá kapcsolódó területek szerbségében a törökök elleni ellenállást, valamint a keresztényi magatartást méltatta

A Göntéren a 19. század végén lett felújítva a Szent egykori síremléke. Aug. 2-án, régebben és napjainban is, a baranyai szerbek elzarándokolnak a Đuntir-ra, s rövid egyházi szertartás keretében megemlékeznek Štiljnović-ról. (A göntéri panoráma különben csodálatos.)