A Néptanítók Lapja

A Néptanítók Lapja[1] a magyar királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos lapja volt, mely az 1868-1944 közötti időszakban jelent meg - hetente, illetve kéthetente. E fontos oktatáspolitikai és módszertani folyóirat székhelye Budapesten volt. A tanügyi lapot báró Eötvös József alapította. (Az I. évf. 1. sz. 1868. febr. 6-án jelent meg.) Eötvös kultuszminiszter a lappal a népoktatási törvény megvalósítását, a néptanítók kulturális és pedagógiai műveltségét kivánta elősegíteni. Az első hat évfolyam hét (1+6) nyelven jelent meg. A magyar mellett, németül, szlovákul, ruténul, románul, szerbül és horvátul, hogy a nemzetiségi tanítók is anyanyelvükön olvashassák. 1874-től a NL azonban már csak magyarul jött ki. A lap belső arányai (hivatalos közlemények, módszertani és pedagógiai írások, közhasznú ismeretek, álláshirdetések) korszakonként különböző terjedelemben láttak napvilágot. A vizsgált dualizmus kori NL évfolyamok szerkesztői: Gyertyánffy István (1874-1895), Ujváry Béla és Göőz József (1896-1906), Benedek Elek (1907-1909), Petróczy István (1910-1911), Berecz Gyula (1912), Kőrösi Henrik (1913) voltak.

A NL hasábjain illusztrációk az első évtizedekben csak elvétve találtatnak, néha láthatunk pl. egy-egy iskolapad-reklámot. Idővel az (utolsó) oldalakon megszaporodnak a tanerő figyelmébe ajánlott képes hirdetések: harmóniumok, varrógépek stb. A jeles történelmi személyiségek portréi is csak különleges alkalmakkor szerepeltek a címlapon, pl. a királyi pár portréja az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének 25-éves évfordulója alkalmából (NL 1892 46. sz. 409. p.) Így a Hirdetések rovatban megtalálható báró Eötvös József egészalakos portréja születésének 100. évfordulóján (NL 1913 36. sz. 48. p.): „A képek minden iskolának, minden tanteremnek legbeszédesebb díszei. (…) szemlélése, látása erőt, lelkesedést ébreszt szívünkben és lelkünkben a haza és az iskola igaz, önzetlen szeretetére”. A dualizmus korából az egykori dunaszekcsői görögkeleti szerb iskola könyvtárában a NL évfolyamainak kétharmada őrződött meg.

Néptanítók Lapja 1875-1913 - A korszak egy-egy év meghatározó történéséről is olvashattak a tanító urak és tanítónők a NL rovataiban. Megjegyzendő, hogy a tanerőnek e történések iskolában való ismertetésekor a gyermekek hazafias nevelésre kellett helyezni a hangsúlyt. Íme: „Deák Ferenc meghalt Budapesten 1876. január 28-án.” - 1878-ban elhunyt Horváth Mihály történész, volt VKM miniszter. Rezső királyfit / Habsburg Rudolf főherceget ő oktatta a magyar történelemre. - 1879-ben katasztrofális árvíz pusztított Szegeden. A néptanítóktól is elvárták a jótékonykodást. - 1882-ben Szerbia királyság lett. Az Obrenović-korszakban jó viszonyt ápolt a Monarchia a kis balkáni állammal. (Az 1903-as dinasztiaváltás után mérgesedett csak el a két szomszédos ország viszonya.) - 1884-ben a többségében szerbek lakta Hatátőrvidéken megszünt a királyi biztosság, így e terület ténylegesen is Horvátország polgári kormányzása alá került. „Zágrábban az első gör. kel. szép [szerb] templom most szenteltetett fel Gruics püspök által.” - 1886-ban elhunyt Liszt Ferenc, a világhírű zongoraművész és zeneszerző. - 1887-ben „A győzhetetlen Kincsem [versenyló] meghalt.” - 1889-ben Rudolf trónörökös öngyilkosságot követett el. „Ő felsége szélhüdés következtében meghalt.” – szólt a hivatalos magyarázat. - 1890-ben Elhunyt gróf Andrássy Gyula, magyar miniszterelnök, majd a dualista állam első külügyminisztere. Dr. Koch, berlini orvos felfedezte a tüdővész ellenszerét. - 1892-ben országszerte megemlékezéseket tartottak a 25 éve történt kiegyezésről, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchia negyedszázados fennállása tiszteletére. Elhunyt Baross Gábor, a vasminiszter. - 1894-ben elhunyt „a turini remete”. Kossuth Lajost, Budapesten a nemzeti sírkertben helyezték örök nyugalomra. A Ferencz József király szentesítette az állami anyakönyvvezetésről szóló törvényjavaslatot. – 1896-ban volt (a milleniumi ünnepségek keretében) az ezredéves kiállítás. - 1898-ban „Meghalt a királynénk!” Erzsébet királyné merénylet áldozata lett. - 1900-ban elhunyt Munkácsy Mihály, a híres festőművész. - 1902-ben elhunyt Tisza Kálmán, ki 15 évig volt Magyarország mininiszterelnöke. - 1903-ban Elhunyt XIII. Leo pápa, a Rerum novarum enciklika kibocsátója. Elhunyt Kállay Beni/Benjamin Kalaj, ki két évtizeden át volt Bosznia-Herczegovina kormányzója. - 1904-ben Elhunyt Jókai Mór, a híres regényíró. - 1907-ben és 1908-ban törvényerőre emelkedett a Lex-Apponyi. - Az 1913-ban a Nagy Háború előtti utolsó békeévben báró Eötvös József, m. kir. VKM min. a polgári Magyarország közoktatásának megteremtője, a NL elindítója, a politikus és irodalmár születésének 100. évfordulóját ünnepelték a Szent István Korona országaiban.

A korszak „kevésbe” meghatározó híreiből, is álljon itt egy csokorra való: „A hetilap valamennyi népoktatási intézmény számára ingyenes”. (Egy példánya, ha a megfelelelő dokumentumokkal az iskola bizonyítani tudta létezését. A NL évfolyamai beköttendők voltak, s az iskola könyvtárában őriztettek.) A 1890-ben az NL hirdetései között ez (is) olvasható volt: „Loden téli kabát I. minőségű csak 5 forint.” (A tanítói átlagkereset 25 Ft/hónap, azaz egy évben 300 Ft-ot tett ki ekkortájt. Igaz, a tanerő – néhol - évnegyedenként kapta kézhez a fizetést.)

Továbbá olvashatunk helyi, dunaszekcsői érdekeltségű híreket is. Több pályázati felhívást is: NL 1875 17. sz. 298. p.: „Duna-Szekcsőn – Baranyamegye - két altanítói állás megürült. Évi fizetés 200 frt. havonkint előre fizetve, külön szoba fütéssel és tisztogatással. Ha az illető a kántori teendőkben is segédkezet nyujthat, ugy évi fizetése 250 frt. A hely okt. 5-én elfoglalandó. Tanítási nyelv magyar és német. Duna-Szekcsőn 1875. aug. 18. Hága József, tanító.”

NL 1892 101. sz. 952. p.: „Duna-Szekcsőn a róm. kath. iskolánál egy osztálytanítói állomás a tanítónak javadalmasabb állásra történt megválasztása folytán üresedésbe jövén, arra folyó évi decz. hó 26-ig, mely napon a választás megejtendő leszen, pályázat hirdettetik. Fizetése 450 frt öt-öt évi 50 frtos pótlékkal, míg a 600 frtot meg nem haladja. Ezért tartozik ismétlő iskolát is tartani, ugyszintén a kántori teendőkben is segédkezni. Tannyelv magyar-német. A kellően felszerelt folyamodványok a d.-szekcsői r. k. plébánia-hivatalhoz intézendők. A hely azonnal elfoglalandó.”

NL 1902 28. sz. 31. p.: „A duna-szekcsői róm. kath. magyar-német. tannyelvű iskolánál megüresedett osztálytanítói állásra pályázat nyíttatik. Jövedelme: évi 900 korona havi előleges részletekben. Kötelessége: egy osztályt önállóan vezetni, ismétlősöket kartársaival fölváltva oktatni, nemkülönben a kántort díjtalanul bármikor helyettesíteni. Az állomás szeptember 1-énfoglalandó el, a mely időtől a fizetés folyósíttatik. A megvállasztott állását a püspöki rendelet értelmében csakis kántortanítóvá való megválasztása esetén hagyhatja el. Az oklevél csak eredetiben vagy közjegyzőileg hitelesített másolatban fogadtatik el. Pályázati határidő julius 19. Kérvények róm. kath. iskolaszékhez Duna-Szekcső (Baranyamegye) intézendők. (976-II-1)”

NL 1887 44. sz. 347. p.: Kihalt a (dunaszekcsői) báró Bésán-család, kik jelentékeny összegeket hagytak kulturális célokra. „Tanitói körökben jól ismert névvel biró bárói család halt ki: a báró Bésán család, melynek utolsó sarja, báró Bésán János, a kitünő gazda és jótékony főúr, most elhunyt. A család a mohácsi vész után települt be hazánkba. A bárói rangot Bésán Károly négy fia kapta 1829-ben, de családot egyik sem alapitott. A most elhunyt báró volt a testvérek közül a legfiatalabb s mint agglegény halt meg ő is, valamint fivére József, ki 1873-ban hunyt el és negyedfélszázezer frtnyi vagyonát közművelődési czélokra hagyta. Alapítványának kamatját azóta már sok tanitó- és tanitónő-jelölt élvezte. János báró vagyonát 2 millióra becsülik; jelentékeny összegeket hagyott kulturális czélokra is. Áldás legyen e nemes főurak emlékén!”

NL 1900 145. sz. (II. Melléklet): „A tanító- és tanítónőképző-intézeti növendékeket évi 100 frtos Bésán-féle ösztöndíjak megüresedett tizenegy állomására pályázat hirdettetik. Ezen ösztöndíj-állomásokra bármely tanító- vagy tanítónőképző-intézet növendékei folyamodhatnak vallás-különbség nélkül: egyenlő minősítés esetén azonban a nő-növendékeknek elsőbbségük van.” (Benyújtandó dokumentumok az intézeti igazgatósághoz, mely a VKM-hez továbbítja azt.) „A folyamodványok magyar nyelven irandók és a nem magyar mellékletekhez azok hiteles magyar fordítása is csatolandó.” (…) „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministertől.”

NL 1913 42. sz. 14. p.: Bésán-féle ösztöndíjak. A tanító- és tanítónőképzőintézeti növendékek évi 200 K Bésán-ösztöndíjra pályázhatnak – valláskülönbség nélkül. Egyenlő minősítés esetén a tanítónőjelöltek elsőbbséget élveznek. A folyamodványokat először az intézeti igazgatósághoz kell benyújtani, ki azt a VKM-hez terjeszti fel. Határidős, dokumentumok, pl. legutolsó iskolai bizonyítvány, szülők vagyoni állapota, a már nyert ösztöndíjakről vagy egyéb kedvezményről hatósági bizonyítvány. Erre a tanévre 11-en pályázhatnak.

S végül, de nem utolsó sorban a korszak egyszerű embere is kiváncsian olvasta a koronás főkről, az uralkodó családok tagjairól szóló híreket. Íme, néhány jellemző híradás: NL 1885 24. sz. 180-187. p.: A Hazai és külföldi események rovatból értesülhetünk, hogy a trónörökös pár (Rudolf és Stefánia) Cettinjén, Nikita montenegrói fejedelemnél vendégeskedett. Keleti útjuk során Athénban a Fellegvárat is meglátogatták. - NL 1886 23. sz. 179. p.: A Hazai és külföldi események rovatban ez állt: A trónörökökpár most Raguza / Dubrovnik közvetlen közelében lévő Locruma / Lokrum szigetén üdült. - NL 1887 65. sz. 515. p.: A szerb király, Obrenovics Milán Tátrafüreden pihent, s kirándulást tett a Csorba-tóhoz, hol a tiszteletére adott ebéden német nyelven mondott pohárköszöntőt Első Ferencz Józsefért, ki nemes támasza az Obrenovics dynastiának, a magyar nemzetért, ’mely annyiszor együtt tudott érezni a szerb nemzettel, s mely az én személyem iránt is az őszinte rokonszenve annyi jelét adta’, megdícsérte a házigazda vendégszeretetét is. A cikk a végén hangsúlyozza: „Hunyadi János belgrádi győzelme egyik legfényesebb ténye a magyar és a szerb fegyvereknek.” - NL 1889 20. sz. 157. p.: Milán, Szerbia királya lemondott a trónról fia, Sándor herceg javára. „Risztics Jován a három régens szellemi feje ugyan pánszláv, bár eddig korrektül viselkedett a Monarchiával szemben” – így a cikk írója.

NL 1889 37. sz. 293-295. p.: Jókai Mór az M. T. Akadémián tartott előadásában méltatta a néhai trónörökös írói tehetségét. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben c. nagyszabású sorozat füzeteinek készítésekor alakul ki (munka)kapcsolat az írófejedelem és a trónörökös között. Idézet a trónörökös Adonytól Vörösmartig c. utirajzból: „Elhajóztunk Duna-Pentele, azután Duna-Földvár és Paks mellett. (…) Messzeterjedő házsorok, széles utczák, szalmafödelű alacsony házak, karcsú gémeskutak, zöldséges kertek, melyek egyes növény-példányaikkal kifutnak a homokra, szakadatlan kutyaugatás, a nyájak kolompjának hangja és a pásztorok tősgyökeres kiáltásai alakítják a képet, a melyet a vándor mindenütt feltalál, a meddig szent István koronájának területe ér. (…) Mindjárt Kalocsa alatt kezdődnek déli Magyarország igazi nagy folyóparti ligetei; a Duna több ágra szakad és sürü erdővel borított szigeteket alkot. (…) Jobbunkon meredeken leereszkedő halmokat vettünk észre, melyeket a Dunától keskeny lapályos földszalag választ el; e szalag Mohács előtt mind szélesebbé válik. (…) Mohács nevéhez a magyar történetben szomoru emlékek fűződnek, melyek a nép ajkán még ma is élnek. (…) A Duna, melynek reszkető hullámain a nyugati ég vérvörösen tükröződött vissza; az ólomszürke ég keleten, melyet csak itt-ott szakitottak meg egyes fénylő csillagok s narancsszinü pászta választott el a lemenő nap világos szalagjától; a beljebb fekvő erdők és mocsarak, melyek kékes párákban és könnyű ködbe burkolva, kisértetiesen eltünedező körvonalakba elegyedtek össze lassanként szemeink előtt: mindez csodálatos szép képet alkotott, melynek igazi keleti szinpompája, egyesülve a gyönyörű est mély nyugalmával, a természet minden barátjára feledhetetlen hatással volt.”

NL 1892. 31. sz. 277. p.: „Erzsébet királyné ő felsége korfui jelentések szerint a legjobb egészségnek örvend. Rendes életmódját követi, naponként fürdik a tengerben s hosszabb sétákat tesz.” - NL 1895 15. sz. 139. p.: Elhunyt Habsburg Albrech főherceg, a cs. és kir. osztrák-magyar hadsereg fővezére, a béllyei uradalom (Baranya vármegye), mintagazdaság ura. – NL 1896 19. sz. 10-12. p.: A király. Az ezredéves kiállítás megnyitása. (Az uralkodó arcképe áll a szám címlapján. S versike is található: (…) „a király iránti hűség egyenlő a hazaszeretettel”. - NL 1899 37. sz. 13. p.: Erzsébet királyné emlékfái. c. a földművelésügyi miniszter gondozásában könyv jelent meg, mely mindazoknak elküldetik, „kik Erzsébet-fákat ültettek volt”. Tavaly a földműv. min. a néhai királyné névnapján (nov. 19.) körlevélben fordult a magyar társadalomhoz. Azóta kb. „a három milliót meghaladja a nagy királyné dicső emlékét hirdető fák száma”. - NL 1901 18. sz. 10. p.: Az uralkodó, I. Ferencz József emberségéről ’A király gesztenyefája’ c. cikk írt: „A várkertben [Budán], éppen a király dolgozó-szobájának ablaka előtt egy vén gesztenyefa (…) Egypár ága leszakadt s a törzse is anynyira elkorhadt, hogy at udvari kertész kimondta rá a halálos ítéletet (…) – Nem szabad azt a fát kivágni, - mondotta a király, - hiszen dolgozni sem tudnék, ha nem látnám a lombjait az ablakomon keresztül. Azután meg hálátlanság is volna … együtt öregedtünk meg.”

(…)

Kőrösi Henrik (1859-1930) a magyar nemzeti gondolat lelkes harcosa volt. Családnevét is magyarosította – szülővárosa Nagykőrös utótagját véve fel vezetéknévnek. Az m. kir. VKM-ben ő volt az iskolai helyesírás, a madarak- és fák napja, a béke napja ügyeinek előadója, valamint a tanfelügyelői kongresszusok naplóinak szerkesztője. Az NL 1913 29. sz. 20. p. (így értékeli magát): „A lap szerkesztésével: Kőrösi Henrik kir. tanácsost, központi szolgálatra berendelt kir. tanfelügyelőt, az Elemi Népoktatás Encyklopédiájának szerkesztőjét bízta meg a minisztérium.”

A hazai és külföldi pedagógia (tágabban kultúra) hírei:

NL 1913 29. sz. 1-21. p.: A magyar népoktatás. c. kiadvány a Magyarországra látogató svájci tanítók delegációjának lett ajánlva. Hasábosan, magyar és német nyelven íródott, s a NL is leközölte. (Egy jól használható fontos dokumentumról van szó, mely a több mint négy évtizedes népoktatás fejlődését mutatja be.) A vendégek jól érezték magukat a székesfővárosban, hiszen házigazdáik által a legfontosabb kulturális intézményekbe kalauzoltattak. A vendéglátók is elégedettek lehettek. A majd egy évtizedes magyarosítási politika negatív hozadéka volt, hogy a külföldi kulturállamok kedvezőtlenül ítélték meg a magyarországi folyamatokat. A kiadvány egyik fintos megállapítása: Magyarország az 1910-es évek elején 70-szer többet költ, „mint alkotmányos életünk újjáéledésének első esztendejében”, vagyis az 1867/1868. tanévben. MÉG Bevezető svájciak, magyarok, Lex Apponyit kihagyja.

NL 1913 30. sz. 5-9. p.: A svájci tanítók Budapesten. „A Budapesti Tanítóegyesület” meghívására a svájci tanítók egyesületének dalos osztálya elhatározta, hogy az Ausztriába és Olaszországba tervezett kirándulást megtoldja egy kétnapos budapesti látogatással. Gazdag program állíttatott össze a vendégeknek, ki megismerhették Pest és Buda főbb nevezetességeit, sőt találkoztak a VKM miniszterrel is. A Néptanítók Lapja a magyar népoktatásról szerkesztett brossúrát számukra. A főszerkesztő, ki korábban királyi tanfelügyelő volt, előadásában röviden vázolta a svájci-magyar oktatási kapcsolatokat, pl. Pestalozzi közvetlen hatását Brunswick Terézia grófnő kisdedóvó intézeteinek alapítására. A svájci tanítók küdöttsége a magyar székesfővárosban megtekintettek több iskolatípust is, valamint rögtönzött koncerteket is adtak. A cikk írója megállapítja: „Sajnos, a külföld általában felőlünk táplált nem épen hízelgő véleményt, javunkra megváltozzék. Harmadfélszáz ember megy el tőlünk, kik hirdetni fogják, hogy a magyar kultura óriási léptekkel halad előre és ebben rejlik a svájci tanítóság látogatásának nagy jelentősége.”

NL 1913 31. sz. 15. p, NL 1913 32. sz. 11. p, NL 1913 33. sz. 12. p, NL 1913 34. sz. 12-13. p. Népoktatásügyünk fejlődése I-IV. (cikksorozat): A magyar királyi központi statisztikai hivatal kiadványának rövid ismertetéséről van szó. A kiadvány jól látja, hogy a Lex-Apponyival új korszak kezdődött a magyar népoktatás történetében. Tárgyalja a kisdedóvás (óvodák), az elemi népoktatás és ezzel összefüggő ismétlőoktatást, a felső népoktatást, az óvó- és tanítóképzést, a tanítóság nyugdíjrendezését – melynek szentesítése ez évben zajlott. Íme, pár adat: „1869-ben az iskoláknak csupán 43,4%-a, tehát még fele sem volt magyar tanítási nyelvű, addig 1908-ban már több mint ¾-e (75,8%-a) volt ilyen. Ez az örvendetes eredmény, a magyar tanítási nyelvű iskolák számának az a hatalmas emelkedése, amelyről az adatok tanuskodnak, a magyar nyelv ismeretét a gyermekek könnyebb boldogulásának biztos eszközéül elismerő iskolafenntartók józan belátásának köszönhető. (…) Az egy tanítóra jutó tanulók országos átlaga 62 tanuló volt 1907/8-ban. (…) Megtudhatjuk ezekből többek közt, hogy leggyengébb a magyar nyelv tanításának eredménye a gör. kath. és a gör. kel. felekezetek iskoláiban, de a tanítás nyelve szerint már nem az oláh és a szerb, hanem a tót és ruthén nyelvű iskolákban.”

NL 1913 36. sz. 1-30. p.: Eötvös József emlékezete. Az Eötvös József születésének 100. évfordulóján a NL az emlékszámot az 1913/1914-es tanév kezdetén jelentette meg. Neves egyetemi tanár-pedagógustól, az ercsi iskola igazgatójáig - Eötvöst Ercsin temették el - írtak e számban a népiskolai törvény megalkotójáról, a NL megteremtőjéről, a kétszeres VKM miniszterről, a politikusról, az íróról és költőről. A szám Mintaleckék rovata Eötvös József: A megfagyott gyermek c. költeményének tárgyalását közli. A vers üzenete Eötvös emberbaráti szeretetét emeli ki.

NL 1913 25. sz. 2-5. p.: Évzáró vizsgálatok. Ember János, Baranya vármegye kir. tanfelügyelője szerint nem eltörölni kell az év végi vizsgákat, hanem a minőségükön javítani.

NL 1913 27. sz. 7. p.: A tanítók pihenő éve. (Education review New-York-ból átvéve.) A tanerő „pihenőévének” gondolata, hogy megőrizze a szellemi frissességét. A „szombatévet” utazásra és tanulmányokra fordíthatja a tanerő. Boston város az öt éves időszakban 96 tanítónak adta meg ezt a lehetőséget. A magasabb iskolákban többen éltek a lehetőséggel, mint az alsóbb fokúaknál. Tehát anyagiak is kellenek ehhez. A tanfelügyelőség elégedett volt a pihenőévet igénybe vett tanítók további munkájával.

A tanerő hétköznapjai:

NL 1913 34. sz. 13-14. p.: A tanító lakása. Ember János, Baranya vármegye kir. tanfelügyelőjének cikke: Az 1868. évi törvény negyedholdas kerttel tisztességes lakást (két szoba, konyha, kamra és mellékhelyiségek) biztosít a tanítónak. Napjainkban a tanítót megilletné a háromszobás lakás – előszobával -, a helyiségek megfelelő fekvésével délkeletre néző ablakokkal. Fontos hely a kert is. Az otthonteremtés. (A cikk írója moralizál.)

Hírek a nemzetiségi hitfelekezeti (elsősorban szerb) elemi népiskolákról:

NL 1913 20. sz. 15-16. p.: Háborús fekélyek. Nemzetiségi reakciók a II. Balkán-háború kapcsán: kiskatonaszökevények (diákok), tüntetés és izgatás a magyar állameszme ellen, a magyarság ellen (tanító, tanár, lelkész), kémkedés, hazaárulás, pl. pánszláv diákösszeesküvések a Felvidéken. Szerb, oláh, szlovák irredenták. Az iskolában beszélni kell erről. A „magyarságnak legbiztosabb záloga a magyar érzelmű, szakképzet, lelkiismeretes és buzgó tanító.”

NL 1913 34. sz. 5-6. p.: Viaskodásunk a nemzetiségi vidéken. A magyar nyelv tanításának nehézségei a nemzetiségi iskolákban, egy zurányi gyakorló tanító írása. A gyerekek (esetünkben német anyanyelvűek) figyelmének lankadása, majd fegyelmezetlensége a magyar beszéd (szemléltetőképek magyarázata), a tankönyvi szöveg nehezen érhetőségéből fakad. A megoldás: „adjunk a kezébe olyan olvasó és tankönyveket, amelyek betűi, szavai, mondatai nem rébuszok.”

[1] A továbbiakban NL