DÉLSZLÁV KALENDÁRIUMOK AZ 1950-ES ÉVEK VÉGÉRŐL
DÉLSZLÁV KALENDÁRIUMOK AZ 1950-ES ÉVEK VÉGÉRŐL
Padlástakarítás során egy ládában a régi papírok között három darab (1958-ös, l959-es és1960-as) délszláv kalendáriumot találtam: Ezek az esztendők Magyarországon a kádári puha diktatúra időszakának kezdeti éveit jelentik. A „korszellem” szépen nyomon követhető e több mint hatvan évvel ezelőtti naptárakban.
Azonos formátumú, 160 oldalas, fekete-fehér képekkel illusztrált kiadványokról van szó. A naptárokat a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége adta ki, melynek főtitkára akkoriban Milan Ognjenović volt. Magyarországi délszlávok alatt: a horvátokat, szerbeket, szlovénokat (mint népet), illetve sokacokat és bunyevácokat (mint népcsoportot) értettek ez idő tájt. A cikkek ennek megfelelően három nyelven - sőt tájszólásban is -, íródtak. Valamint latin és cirill betűkkel nyomtattatott a szöveg. A nyomda ugyanaz maradt, csak az elnevezése változott: Mecsek Nyomda, Szikra Nyomda – tehát pécsi nyomdákról beszélünk. A példányszám (6.000 – 5.500 – 5000 db) a három év alatt enyhe csökkenést. Még az ár 8 Ft-ól 10 Ft-re emelkedett.
A címlapon délszláv népviseletbe öltözött mosolygós fiatal lányok láthatók a természet lágy ölén, illetve az Országház előtt. Vagyis a címlap egy fiatal társadalmi rendszer legitimitását van hivatva sugallni. A Tartalomjegyzék a kalendáriumok végén található. A címek alapján a kiadványok tartalma három témakört ölel fel: a naptári részt, a hazai délszláv közösség kulturális életét, valamint ismeretterjesztő és szórakoztató tartalmakat. A kiadvány hátlapja reklámot tartalmaz, mely a Narodne Novine, a magyarországi délszlávok hetilapjának előfizetését szorgalmazza.
Vallási, egyházi élet, a korszak ideológiájának megfelelően, nem említtetik. Pontosabban a naptárrész a katolikus és a pravoszláv ünnepeket tartalmazza ugyan – azonban kötelezően hozza a piros betűs szocialista ünnepeket (ápr. 4. Felszabadulás ünnepe; máj.1. Munka ünnepe; aug. 20. Alkotmány ünnepe) is. Érdekesség, hogy 1960-ban Húsvét vasárnapja mindkét felekezetnél (katolikusoknál és pravoszlávoknál is) április 17-ére esett.
A kiadványok képanyagának forrása is ismeretlen maradt, pedig tartalmaz hazai és külföldi fotókat, sőt rajzokat is. Hazai anyag: városképeket (Budapest és vidéki nagyvárosok), a Balatont, politikusokat pl. NK1960 / 30. old: a MDSZDSZ főtitkára Felsőszentmártonban a Nemzetiségi napon beszédet mond; ipari munkásokat és a mezőgazdaságban dolgozókat, valamint legtöbbször az ifjúságot láthatjuk (tanul, énekel, népviseletben táncol). A rajzok főleg a gyerekeknek szóló írásokat illusztrálják. A külföldi képanyagban a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország - Bulgáriától Kínáig -, fele-fele arányban képviselteti magát. Az anyaország, vagyis a szocialista Jugoszlávia csak jelképesen van jelen: Belgrád és Dubrovnik által. A szövegekben természetesen a korszak eszméi tükröződnek, pl. béke, haladás, kultúrház; mezőgazdaság szocialista átszervezése / téeszesítés, stb. A valóság Édesanyám kézírásával egyetlen mondatban így köszön vissza NK1960 / 7. old: „Марта 17,га су коњи од нешен.” / Fordítás: Március 17-én a lova(in)kat elvitték. Értsd: elvették, az ÁFÉSZ (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) részére (!).
Nézzük a szerb részt, mely több mint egyharmad terjedelmet foglal el. A magyarországi szerzők közt találhatók: pedagógusok (Dimitrije Krunić, Stevan Neduca), orvos (Dr. Olga Palić), költő (Marko Dekić), valamint a jugoszláv Kominform-emigráció tagjai (Milutin Stevanović, Danilo Urošević). A szerb irodalmi kánonból a táj-, a szerelmi költészet, valamint az elnyomók elleni harcot bemutató művek kerülhettek a kalendáriumba: írások Vojislav Ilić, Borisav Stanković, Janko Veselinović tollából. Valamint szerb népköltészetből, Dositelj és Vuk életéről és munkásságáról is olvashatunk – igaz szelektíven.
A cikkek tartalma: a lenini Szovjetunió, a szocialista béketábor, a Nyugaton történt baloldali megmozdulások, a tudomány fejlődése; magyarországi viszonylatban az iparosodás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a párttagság, a népművészetből elsősorban a tánc, a fesztiválokon való fellépések szerepelnek hangsúlyozottan. A jelenkori délszláv iskolatörténetből, valamint a magyarországi és az anyaországi kulturális kapcsolatok bemutatásából mindenki kimazsolázhatja a szerb vonatkozásokat. A szerbek által (is) lakott vidéki települések közül: Battonya, Deszk, Medina, Magyarbóly, Lórév változó képéről olvashatunk tudósításokat. Valamint mohácsi, pécsi és budapesti délszláv / szerb érdekességeket is megtudhatunk.
Röviden: A szocializmus (kádári) ideológiája áthatja e kiadványokat. Voltak kommunisták a szerbek között is. Az ateizmus jelentkezét, pl. Marko pije uz ramazan vino [Márkó bort iszik ramadán idején] c. népi ének kapcsán vizsgálhatjuk. A címből kihagyatott a Kraljević (királyfi) családnév – különben a legnépszerűbb szerb epikus hősről beszélünk. Valamint kisbetűvel írták a nagy iszlám ünnep elnevezését is. A műalkotás üzenete: Ha elég erősnek érzed magad, nyugodtan áthághatod a vallási parancsolatokat.
A kiadványok nyomdai minősége jobb is lehetne; néhol – gondolom terjedelmi okokból – „tízpontos” a szöveg; így helyenként nehezen olvasható. E három Narodni Kalendar az 1950-es évek végéről azonban mindenképpen nagyon érdekes kordokumentumnak számít.
Szöveg és fotó: Vukovics Cvéta