RÉGI LITURGIKUS KÖNYVEKET LAPOZGATVA

Kislány koromban egyszer a szent liturgia után a kántorpadnál álldogáltam, és néztem a polcokon sorakozó „régi könyveket”. Hirtelen figyelmeztetést hallottam: Ne bántsd, ez templomi! Több évtized múlva (2021. júliusában és augusztusában) Templomunk gondnokaként, a tudomány nevében - végre áttanulmányoztam e liturgikus könyveket, mind a 37 + 5 könyvet.    

Igaz, pár évvel ezelőtt már belelapozgattam ezen egyházi könyvekbe: Templomunk részleges felújításakor, mikor a kántorpadok a szoléba (a szentképfal előtti istentiszteleti rész) közepe felé lettek elmozdítva, hogy a vitrázsok (színes üvegablakok) szakemberei akadálytalanuk dolgozhassanak. Vittem jegyzetfüzetet és fényképezőgépet. Ekkor még csak a belső címlapokat, valamint a könyvekben található beírásokat „térképeztem fel”. Betűzgettem a szövegeket, ismerkedtem a könyvészeti adatokkal. Lassan feltárult előttem a pravoszláv lelkiség gazdagsága.

Ezt a bekezdést a mélyen vallásos emberek szabadon átugorhatják: Gyertyafoltos oldalak, évszázados por, döglött legyek - az ördög hadseregéből -, de találtatott hársfavirág is. Szépen látszik, hogy mely részek használtattak gyakrabban, illetve melyek egyáltalán nem. Ezen értékes könyveket kesztyűben kellett volna lapozgatnom, s maszkot használnom. Így, „védelem nélkül” több száz oldalt átnézve … Végül orvoshoz kellett mennem, ki antibiotikumot írt fel. Valamit „beszedhettem”, vagy csak „a fáraó átka” aktivizálódott? 

Az alábbi táblázat a jobb tájékozódást szolgálja. Csoportosítási szempontok: nyomda (városnév), évszám, könyveim (dőltbetűvel). Másként is lehetne csoportosítani e könyveket, pl. liturgikus tartalmuk szerint. Megjegyzés: A ’+ 5 könyv’ alatt „a sérült könyvek” (hiányozó  részekkel) értendők. A Rimnikben kiadott Srbljakról, mely a szerb szentek tiszteletére írt liturgiák gyűjteménye - már írtam. Valamint az e könyvekben fellelhető beírásokról, széljegyzetekről is: püspöki adományok, helyi tűzesetek stb.

E sorokat 2023 őszén írom, a táblázatban felsoroltokon kívül Templomunk, mely Csodatévő Myrai Szt. Miklós ereklyéinek átvitelét ünnepli; az azóta eltelt időszakban 2 könyvvel gazdagodott. Az Oltárasztalon lévő Négyesevangéliumos könyvet – érthető okokból – nem tanulmányoztam. Parókus urunk közléséből azonban tudom, hogy egy 18. századi liturgikus könyvről van szó.             

KIJEV (9 könyv): 1721. PSALTIR, 1740. PSALTIR, 1750. MINEJ szeptemberi-októberi, 1750. MINEJ novemberi-decemberi, 1750. МИНЕЈ januári-februári, 1750. МИНЕЈ márciusi-áprilisi, 1750. MINEJ májusi-júniusi, 1750. MINEJ júliusi-augusztusi, 1881. APOSTOL.

MOSZKVA (8 könyv): 1701. ČETVEROJEVANĐELJE, 1732. SLUŽEBNIK, 1732. IRMOLOGIJ, 1760. SLUŽEBNIK, 1773. KNJIGA SV. ANVROSIJA, 1795. PENTIKOSTAR / TRIOD CVETNI, 1797. PSALTIR, 1849. PSALTIR.

RIMNIK (1 könyv): 1761. SRBLJAK.

BÉCS (7 könyv): 1791. IRMOLOGIJ, 1795. APOSTOL, 1854. SLUŽEBNIK, 1855. TREBNIK. 1855. OKTOIH 1-4. hang, 1855. OKTOIH 5-8. hang, 1855. TRIOD POSNI.

BUDA (3 könyv): 1813. ČASOSLOV, 1825. SLUŽEBNIK, 1831. ČASOSLOV.

ZOMBOR (1 könyv): 1867. KATAVASIJA.

BELGRÁD (4 könyv): 1869. TREBNIK, 1913. ČASOSLOV, 1966. ČIN LITURGIJE SV. JOVANA ZATOUSTOG, 1970. ODGOVARANJE NA NEDELJNOM I PRAZNIČNOM VEČERNJU, JUTRENJU I LITURGIJAMA.

ÚJVIDÉK (1 könyv): 1887. TREBNIK.

KARLÓCZA (3 könyv): 1913. ZBORNIK CRKVENIH PESAMA, PSALAMA I MOLITAVA S TUMAČENJEM ZNAČENJA MANJE POZNATIH REČI I S IZVODOM IZ TIPIKA, 1916. ČIN BLAGODARSTVENNIH VO GOSPODU MALENIJ VO DNI ROŽDENIJA I TEZOIMENIJA IH IMPERATORSKIH I KRALJEVSKIH VELIČEST BLAGOSLOVENIJEM SVJATAGO ARHIJEREJSKAGO SINODA V SR. KARLOVCI, 1923. MALIJ JEREJSKI MOLITVOSLOV.

E liturgikus könyvek először Oroszországban nyomtattattak, majd a Habsburg Birodalomban / Ausztria-Magyarországon, illetve a két Jugoszláviában (királyi és szocialista) láttak napvilágot. [Duna]Szekcső öt éven át (1697-1702) volt a székhelye a Nagy Szerb Bevándorlás (1690) vezetőjének: III. Arsenije Čarnojević pátriárkának, Arsenije pátriárka tervei között szerepelt egy nyomda megnyitása is. Azonban a szerb főpapoknak ez az elgondolása majd csak 200 év múlva (!) valósul meg: Karlóczán, Metropóliánk székhelyén, a Kolostori Nyomda alapításával.

Tehát, különböző fenntartók által működtetett nyomdákban készültek e könyvek: állami (Bécs), egyetemi (Buda), polgári (Újvidék), egyházi (Karlócza). A könyvek cirill betűkkel nyomtattattak, valamint egyházi szláv nyelven íródtak, ami esetünkben az orosz-szlávot jelenti. Érdekesség, hogy a szocialista Jugoszlávia idején az orosz-szláv szöveget fonetikusan írták, ill. a jelenkori szerb cirill ábécé betűivel nyomtatták.  

Szépen nyomon követhető a katolikus Habsburgok egyházpolitikája is a pravoszláv Oroszországgal szemben. Mária Terézia ugyan megtiltotta a liturgikus könyvek külföldről való behozatalát. Azonban amikor ’boldog Ausztria’ katonai szövetségben állt Oroszországgal - lásd Napóleon ellenes koalíciók, vagy a magyar szabadságharc elleni 1849-es cári intervenció – ezen időszakokban mindig engedélyezték a pravoszláv liturgikus könyvek behozatalát; s ennek a dunaszekcsői szerb templomban is nyoma van.     

Templomunk sorsfordulói is kiolvashatók a liturgikus könyvek „leltárából”. Az első szerb istenháza fatemplom volt, mely a Rákóczi-szabadságharc idején megrongálódott – míg a Bevándorlás-kori szerb lakósság szétszéledt, elmenekült. Az 1720-as években felépült a második templom – szintén fatemplom –, mely az 1737-es nagy tűzvészben leégett. Akárcsak a fél település, mely akkor mezőváros volt (ma: Dunaszekcső egy kis baranyai falu). Az ún. Szekcsői Négyesevangéliumos-könyv, és még 3 könyv őrzi e turbulens idők emlékét. A jelenlegi  templom – mely harmadik a sorban – már tartós anyagból épült (téglából, kőből), s a mai napig őrzi (a táblázatban is felsorolt) többi liturgikus könyvet.               

Tehát a dunaszekcsői szerb templomban - e könyvek alapján - nyomon követhetjük a politikai változásokat, ill. Templomunk sorsát is. Először Čarnojević pátriárka miatt, majd azon egyháztörténeti tény kapcsán is, hogy (Duna)Szekcső székhelye volt a Pécs – Mohács – [Duna]Szekcső - Sziget[vári] Szerb Pravoszláv Egyházmegyének (1695-1734). Az élet ajándékának tekintem, hogy megadatott e könyvek tanulmányozása, s ezáltal a pravoszláv lelkiség mélyebb megismerése.

Vukovics Cvéta