SZERBKALENDÁRIUM 1893

SZERB KALENDÁRIUM 1893

A régi naptárat e sorok írója a padláson találta – takarításkor – egy ládában, több könyvecske és papír / dokumentum társaságában. Egy 12 cm x 18 cm-es, 64 oldalas, szerb nyelvű, cirill betűs nyomtatványról van szó. A borító ugyan hiányzik, lévén azonban két „hasonló” könyvecskével összefűzve, így a kiadó is megvan: M. Popović Testvérek Könyvkereskedése, Újvidék, [1892.]

            A kalendáriumban nincs illusztráció, csak a fekete betűs szöveg sorjázik a megsárgult oldalakon. Igaz, a nagy egyházi ünnepek piros betűkkel jelöltettek. A kiadvány mielőtt rátérne az aktuális évre (Krisztus születése után 1893), a világ teremtésével kezdi, majd a szerbekre fókuszál. Pl. a Rigómezei csata 504 évvel ezelőtt volt (1389), vagy az Osztrák-Magyar Monarchiában a szerb egyházi-nemzeti autonómia (értsd: kulturális autonómia 1868-ban) 25 évvel ezelőtt jött létre.

A kiadvány a hónapokat hármas elnevezéssel hozza: pravoszláv egyházi – világi latin – szerb népi. (Megjegyzés: Latin betűs változatban közlöm a hónapok fejléceit.)

BOGOJAVLJENSKI	JANUAR	SEČANJ
SRETENSKI	FEBRUAR	VELJAČA
BLAGOVEŠTENSKI	MART	OŽUJAK
ĐURĐEVSKI	APRIL	TRAVANJ
CARSKI	MAJ	SVIBANJ
PETROVSKI	JUNI	LIPANJ
ILIJNSKI	JULI	SRPANJ
VELIKO-GOSPOJINSKI	AVGUST	KOLOVOZ
MALO-GOSPOJINSKI	SEPTEMBAR	RUJAN
MITROVSKI	OKTOBAR	LISTOPAD
ARANĐEOSKI	NOVEMBAR	STUDEN
BOŽIĆNI	DECEMBAR	PROSINAC

Érdekesség: Napjainkban a szerbek a hónapokat a latin jövevényszavakkal jelölik, míg a horvátok a régi szláv elnevezést használják. Az egyházi megnevezés, pedig már a Szerb Ortodox Egyháznál sem gyakorlat. Pl. az 5. hónap elnevezései: cári / császári – május – a somfa hónapja. Az egyházi elnevezés értelmezése: (Nagy) Konstantinus császár és édesanyja Helena augusta / Szt. Ilona májusban ünnepeltetik. A császár a Milánói ediktumban (Kr. u 313) eltörölte a kereszténység gyakorlásáért kirótt büntetéseket, valamint az egyház elkobzott vagyonát is visszaadta. Édesanyjának tulajdonítják a Szent Kereszt megtalálását - ezért lett ő a régészet védőszentje is.

1893-ban a legnagyobb keresztény ünnepet (Húsvét / Feltámadás) egy hét eltéréssel ünnepelték a nyugati (ápr. 2, a gregorián naptár szerint), valamint a keleti keresztények (márc. 28, a julián naptár szerint). A régi és az új naptár között a 19. században 12 nap volt az eltérés, míg a 20-21. században ez 13 napra nőtt. (A Húsvét kiszámításának szabálya: A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap.) Nemzeti ünnepek: szerbeknél, pl. Szt. Száva ünnepe (jan. 14. – régi szerint / jan. 26. - új szerint) – magyaroknál, pl. Szt. István ünnepe (aug. 20. – új szerint).

A naptár az egyházi és csillagászati tudnivalók után áttér az aktuális osztrák-magyar politikai (Ferencz József, császár és király) és szerb egyházi méltóságokra (Georgije Branković,  karlóczai metropolita és szerb pátriárka). Majd következik a naptár szórakoztató és praktikus része: versek, rövid elbeszélések; otthoni gyógyászati ismeretek; végül az országos vásárok helyszíne és időpontja Magyarországon, Horvát-Szlavónországban és Dalmáciában, valamint Boszniában.

E rövid íráshoz egy fotó is mellékeltetett. A kiadvány 1. számozott oldalán egy korabeli bélyeg és pecsét is található: A bélyeg középén a magyar Szent Korona látható, körülötte „NAPTÁR BÉLYEG 6 kr[ajcár]” felirattal, majd a zodiákus 12 jegye következik. A téglalap alakú pecséten ez áll: „[18]92 11 7 / KIADVÁNY / ÚJVIDÉK”. E kiadvány megőrizte számomra anyai dédnagypapám és testvérei nevét - Saveta nagynéném kézírásában. Ennyi, egy érdekes 130 éves könyvecske kapcsán. 

 Szöveg és fotó: Vukovics Cvéta